Na és mi a helyzet a két tagból álló szóösszetételekkel? Az Egybeírjuk-különírjuk 1. cikkben az egybeírásról szóló felsorolásban röviden kitértem rá, hogy amennyiben csak 2 szóból áll a szóösszetétel, akkor bármi van, arcátlan módon egybe lehet írni, akárhány szótag.

Egyúttal nekem meg az a hiányosságom, hogy homályosan látom, mi számít szóösszetételnek (összetett szónak) és mi (alkalmi) szókapcsolatnak, de az MHSZ is azt állítja, hogy a kettő között nincs éles határ.

Akkor írjuk külön, ha egybeírva és különírva feltűnően (értsd: kurvára) mást jelent. Egybeírva összetett szó, különírva alkalmi szókapcsolat. A kulcs a jelentésváltozás. Sokszög = síkidom. Sok szög = egy komolyabb mennyiségű szög. Vagy ugye szarvas = állat... Faszén = tüzelőanyag...

Ugyanakkor azért vannak a kivételek még a szókapcsolatoknál is, hogy ne legyen elég csak ennyit megjegyezni, és néha mégis egybe kelljen írni. Azt pl. magyarázza meg nekem valaki, miért van külön a végül is, de egyben a legalábbis. Az ilyen dolgokra jó a Szólista (A-J | K-Z | PDF).