„Magamat kigúnyolom, ha kell”, sőt, mástól is eltűröm, ha igaza van, és ezt nem sértően tálalja. Most azonban az olvasók szórakoztatására töredelmesen bevallom, hogy valamikor 20 és 25 éves korom között jöttem rá az alábbiakra:

A resztelt máj nevű étel nem reszelt máj! :) Mivel ilyen helyes kis hagymadarabok voltak benne, azt gondoltam, valaki valamit reszel. Talán azért sikerült ezt olyan sokáig előttem titokban tartani, mert kevesebbet jártam/járok olyan helyeken, ahol ez az étel szerepel az étlapon, inkább otthon kap ilyet az ember.

Már (sajnos) kevésbé divatosak a magukat „kisvendéglő”-ként aposztrofáló egységek. Bécsi szelet csonttal, brassói maradékból, darált húsosat csak otthon egyél, sült krumpli zsírban, az abrosz min. 2, max. 7 helyen ki van égetve, minden asztal dohányzó, fél centi vastag falú fröccsivó pohár, lambéria, klasszikus inventál (só- és borstartó), amiből a csomagolatlan fogpiszkálókat mártogatni lehet a sóban, lenyalogatni, majd újra belemártani (dzzzzzs), stb. Megkönnyezem ezt az időszakot, amikor az országot járva néha mégis ráakadok egy-egy ilyen helyre.

A másik nagyon kemény, az ólajtó. Nagyot esett, mint az ólajtó. Gondolom valahol leesett az ól ajtaja, és nagyot szólt. Nálunk csak hentes volt a házban, ól nem, úgyhogy a tóként elterülő olajra asszociáltam (olajtó), és egészen nagy lakli koromig ez így is maradt :-D Köpjetek le :) Jó hétvégét!