Hétköznapi helyesírás

Gyakran szeretünk játszani a betűkkel, úgy írjuk, ahogy a legjobban néz ki, például a viszonylag újdonságnak számító zRt. és nyRt. esetében, amelyek így helytelenek. Egy cégnévben minden rövidítés nagy kezdőbetűvel írandó. Tehát:

Kerülendő: bt., kft., zrt., zRt., nyrt., nyRt.
Ajánlott: Bt., Kft., Zrt., Nyrt.

Kivétel ez alól, ha a rövidítést a logónkban használjuk fel, itt (ha esztétikai szempontból indokolt), megengedett a csupa nagybetű: KFT. Hihetetlen, milyen simulékony már a helyesírás, nem?

Úgy néz ki, ebben a témában ennyi volt.

Gyakori, amolyan kényszer-műveltségi falatka azt tudni, hogy a media az a medium többes száma latinul (tényleg az, és tényleg latinul), és ebből mindenféle következtetéseket lehet levonni. Ez kicsit olyan, mint amikor rám szól valaki a kocsmában, hogy nem koccintunk sörrel. Ááá!

Nem szeretném azt mondani, hogy a szó helyes többes száma ez, vagy az. Amire inkább felhívnám a figyelmet, hogy bele kell nyugodni: a helyesírásról, nyelvhelyességről sokszor az dönt, hogy miként használunk egy adott szót (azaz a többség). Azért a víz az úr. Én amúgy kajolnám ezt a latin többes számosdit, az angolban is így van, akik tudományos munkát végeznek, konzekvensen a latin szavak egyes/többes számát használják. Tök jó! De ez az angolban van :( Egy nagyon helyénvaló kérdés:

Mekkora! :D Aztán íme, amiből megállapítható, hogy a "média" a magyarban (tehát nem a latinban) egyes számú vagy többes számú szó-e, ismét idézek: 

Még egyszer ugyanez, kicsit más megfogalmazásban:

Tanulságként a következőket érdemes megfontolni: 

- Lehet, hogy mi tanultunk, netán tudunk latinul, de magyarul beszélünk
- Visszamenőleg nem lehet megerőszakolni dolgokat, sokszor a használat dönt
- Nekem úgy tűnt a cikkekből, hogy mind a média, mind a médiumok használható
- Közben azért arra mindig gondoljunk, hogy a médiumok olyan személyeket is jelent, akik szellemekkel beszélgetnek

Nagyon szép, tanulságos anyag látható a blog jelenlegi dizájnjának fejlécében, melyben egy jóakaró hívja fel Kovácsné figyemét arra, hogy az ura évekota szeretöt tart, és hogy orbaszájba és felis szópja csak ujra áljon. Gyakorlatilag minden szava arany (és egyben minden második szava helytelen), jó szórakozást!

Gyakran hallani azt a szót, hogy unszimpatikus, de persze megint nincs egy tanárnő a közelben, aki hirtelen szájon vágja az illetőt. Ha ez azért van, mert nincs már a Földön olyan tanár(nő), aki megpofozza a gyereket, akkor örülök neki, egyébiránt itt most "igény vóna rá".

Kerülendő: unszimpatikus.
Ajánlott: antipatikus.

A szimpatikus görög/latin eredetű szó, és szintén a görögből/latinból megörököltük vele az ellentétét is, ez az antipatikus szó. Az unszimpatikus szóra is van magyarázat, a un- egy német előtag. (Angolban is van vagy 4 előtag ellentétképzésre, és bizony meg kell tanulni, melyik szóhoz mi tartozik.) Ez kicsit olyan, mintha fognék egy görög szót, kiküldeném Németországba, hogy ugyan tegyenek már elé valamit, és csak aztán importálnám. Hacsak nem pl. sörről, vagy autóról van szó, akkor ez az eljárás nem szerencsés!

Ismét egy könnyelmű ígéret, de a latin eredetű szavakról még lesz szó, főleg az egyes- és többes számukról (médium, média, ugye), megmondom őszintén, én latinból elég gyökér voltam gimiben, de legalább jártam. Szép napot!

Közeleg egy ünnep, és mivel karácsonykor is igyekszem ezt sulykolni, most is felhívom rá a figyelmet: az ünnepek nevét kisbetűvel kezdjük.

Kerülendő: Karácsony, Húsvét, Anyák napja, Újév.
Ajánlott: karácsony, húsvét, anyák napja, újév.

Talán vannak, akiknek tanítottak olyat, hogy Kerülendő: "Boldog Újévet!" vagy Ajánlott: "Boldog új évet!", aszerint, hogy az ünnep alkalmából köszöntünk (1 napra), vagy a jövő évhez kívánunk jókat (bőkezűen 365 napra). A szabály szerint mindkét esetben az ú kicsi! Eszerint a jókívánság rövidítése sem BUÉK, és nem is B.Ú.É.K., hanem B.ú.é.k.!

144. Közszavainkat általában kisbetűvel kezdjük: szeret, virágzik; elnök, ország; drága, fenséges; három, kevés; ami, bármennyi; itt, most; ejha, nahát, ugye, és, jóllehet; stb. Erős érzelmi töltésük ellenére általában kisbetűvel írjuk a magasztos tartalmú, kellemes hangulatú és jelentésű szavakat is: béke, szabadság, felszabadulás, haza, élet, tavasz, édesanya, család stb. (De vö. 149., 150.)

145. Kis kezdőbetűvel írjuk az ünnepeket, a nevezetes napokat, a rövidebb-hosszabb időszakokat, a történelmi eseményeket jelentő szavakat, szókapcsolatokat (bár olykor nem kicsi az érzelmi töltésük): március tizenötödike, az alkotmány ünnepe, karácsony, húsvét, anyák napja, nemzetközi nőnap, pedagógusnap, vasutasnap; a honfoglalás, a mohácsi vész, a szabadságharc, a francia forradalom; stb.

150. Közszavaknak nagybetűs kezdése – kivételesen, elsősorban költői megszemélyesítés eszköze, erősítheti a szavak hangulatát, felhívhatja tartalmukra, sőt egyszerre is szolgálhatja mindegyik célt: a Szerelem, a Végzet, a Hatalom; stb. (Vö. 144.)

 

Azt ne felejtsük el, hogy mi nem vagyunk költők, vagy ha mégis, éppen nem verset írunk, hanem csak egy rohadt levelet. Erről szerintem még a személyes névmások nagy kezdőbetűinél, hosszú ékezetek hibás használatánál lesz szó.