Hétköznapi helyesírás

1979. január 29-én születtem Budapesten. A blog indulása óta költöztem, újra Budapesten élek. Hobbim a zene, több ezer lemezes gyűjteményem van, amiben a legfontosabbak a jazz lemezek. Kis gyakorlással, és ha nem hagyom el a pályát, jazz zongoristának is nevezhettem volna magam, de sokkal nyugodtabb vagyok, hogy szabadidőmet 2007-ben a Hecho A Mano (ejtsd: hecsoámánó) reggae/dub zenekar billentyűseként tölthetem. Mióta Dunaújvárosból eljöttem, ez nincs, helyette újra zenét írok, ebből a http://nosferato.funky.hu lapom ad ízelítőt.

A nem szabad időmben egy rendezvényinformatikai céget vezetek e-motions Kft. néven, ahol vezető fejlesztő kollégám szintén sokat foglalkozik a helyesírásával, hiszen rengeteg nyomdai anyag kerül ki a kezei közül minden héten. Sok érdekes dolgot valósítunk meg, kihívás, gondolkodás, és sok szabadságot ad. Ezen belül az én dolgom a papírmunka, a cég kommunikációja, és legfőképpen egyedi szoftverek tervezése. Ez a szakmám is, nem vagyok tehát nyelvész. Nem is sértődöm meg, ha új dolgokat tanulhatok a magyar nyelvről, úgyhogy várom a kritikus hozzászólásokat is, persze nem alpári stílusban. Komolyan írtam ugyanis, hogy javítsunk együtt helyesírásunkon - ahogy ez a blog hízik, sok újat tanulok. Azon egyenesen meg vagyok lepődve, hogy olvasók is akadnak, de őszintén örülök, köszönöm szépen, remélem, mindenkinek sikerül legalább egy új dologra felhívnom a figyelmét!

A magyar nyelven kívül az angolt beszélem, ha nem is anyanyelvi szinten, de tárgyalási szintnél azért rutinosabban. Ezen kívül oroszt, latint és németet tanultam, időrend és hasznosság szerint is ebben a sorrendben. Ezek felfrissítése helyett inkább a spanyol elsajátításán gondolkodom, mert másik szerelmem a jazz után a kubai zene, és bár tudom, hogy a salsa szövegek elég naivak, én azért szeretném érteni őket.

Az internetet 1995 óta használom, talán ezért is lassultam le annyira, hogy még csak ez az első blogom. De értelmes tartalmat többet tettem hozzá az internethez, mint a legtöbb blog. 97-98-ban besegítettem Magyarország első online rádiójában, műsorokat vágtam, zenét írtam, és egy magyar-török-osztrák-amerikai csapattal Macintoshon megcsináltuk Budapest multimédiás térképét Shockwave-ben, jóval a Flash elterjedése előtt. Ezt a Soros Alapítványnak köszönhetem, ahogy azt is, hogy ott lehettem a Freemail szolgáltatás beindításának napján, az első néhány tíz, vagy néhány száz felhasználó között. Sokáig üzemelt mp3 weboldalam, aminek már bő 6 éve vége, ezzel együtt sok mindent kinőttem. Céges megrendelésekre komoly online szoftvereket készítettem, köztük a World Association of Nuclear Operators budapesti kongresszusának teljes szoftveres hátterét, és szabadidőmben olyan kevésbé sikeres próbálkozásaim is vannak, mint például a Tükörszótár, amiben idétlen angol-magyar tükörfordításokat próbálok összegyűjteni. Akad egy-két olyan sikeres projekt is, amelyeket inkább nem nevezek meg, de jó eséllyel sokan találkoztak ezekkel is. 

Túl vagyok már azon, hogy személyi kultuszt építsek magam körül, ezért ez a blog nem rólam szól, hanem megpróbálok valami hasznosat csinálni. Ugyanakkor túl vagyok azon is, hogy névtelenségbe burkolózva publikáljak a neten, ezért is ez a rövid bemutatkozás, amit ezúton köszönök, hogy elolvastál.

Gondoltam tömören összefoglalom, hogy mikor kell a hosszú szavakat egybe, kötőjellel, vagy különírni. Eközben az egybeírás és különírás olyan bugyraira akadtam, amelyet az akadémikusok is már csak közel 50 szabályban tudtak összefoglalni.

Úgy döntöttem, ezeket vázlatosan feldolgozom, mondjuk az első 25 szabályig, és mivel eredeti célom az összetett szavak helyesírásának bemutatása lett volna, diszkréten azt is becsempészem az alábbi három listába.

Két fontos dologra jöttem rá írás közben: (1) velem együtt valószínűleg sokan elfelejtették a különbséget a szókapcsolatok és a szóösszetételek (összetett szavak) között. Szókapcsolat: gondatlanság okozta (baleset), ipari ország, orvosi titoktartás. Szóösszetétel: ügyefogyott, söröspohár, stb. Ez fontos, mert mint látni fogjuk, a szókapcsolatokat jó eséllyel külön írjuk, a szóösszetételeket viszont jó eséllyel egybe.

(2) Ahogy az ilyen kardozós-baszós filmekben lenni szokott: a szabály az, hogy nincs szabály, és valahol itt Chong Li homokot szór Van Damme szemébe, a szemét! Ezt úgy kell érteni, hogy hála a hagyománynak és a nép erejének, minden szabályhoz tartoznak kivételek, ezért a legfontosabb: ha valamit nem tudunk, annak nézzünk utána! (Szószedetben, helyesírási szótárban, stb.) Az a minimum, hogy a szövegszerkesztő helyesírásírás-ellenőrzőjét rázavarjuk, ha komoly olvasottságra számítunk (könyv, cikk, publikáció, hirdetés, weboldal, cégér, stb., ha nagyon ráérünk, blogbejegyzés esetében is).

Nyomós okok az egybeírásra

• Jelentésváltozás: ha más lenne a szó jelentése különírva (vízi ló / víziló, sok szög / sokszög, gyors írás / gyorsírás), ez igaz alanyos szóösszetételeknél (agyafúrt = ravasz, lélekszakadva = sietve), minőségjelzős szóösszetételeknél (hidegvérű = nyugodt, holtág = folyó ága), valamint kivételes szókapcsolatoknál is, itt csak a hagyomány miatt (napsütötte, magvaváló; fiatalkorú, haditerv, légiposta).
• Ha különírva sem jelent mást: például jókedv, egyhavi - ezek különírva is ugyanazt jelentenék.
• Ha csak a második tagot toldalékolnánk: legyen szó mellérendelt szókapcsolatról (rúgkapálnak, árvíztől, búbánatos és nem rúgnak-kapálnak), vagy ikerszavakról (csigabigák, tereferél, hercehurcát - és nem terél-ferél). Mondjuk ki ragozva, és mindjárt tudni fogjuk toldalék nélküli helyesírását!
• Ha az előtag önálló szóként nem használható: például belföld, élvonal, külügy, alelnök. (Bár itt tudnék példákat mondani, Barbara Bel Geddes, Al Bundy, stb.:)
• Ha az utótaggal az előtagra rákérdezhetünk: azaz alárendelt szókapcsolatról van szó. Drágakő. Milyen kő? Háromszög. Hány szög? Szavahihető. Mi hihető?
• Túlzófok kifejezése: a leges- előtagot egybeírjuk a felsőfokú melléknévvel (legeslegjobb, legeslegszebb).
• Színárnyalat: a színárnyalatot kifejező melléknévi jelzőt egybeírjuk a színnel (sötétkék, halványlila). Ez azonban nem igaz akkor, ha az árnyalatot melléknév jelzi, lásd a különírásnál.
• Azt a szót, hogy különírjuk, egybeírjuk! :)
• Kétféleképpen toldalékolható: a hírnév szóból a hírneves toldalékolt forma következik, de ennek a szónak létezik kötőjeles változata, ami toldalékolva is kötőjeles marad (lásd a következő felsorolásban).
• 6 szótagnál nem hosszabb többszörös szóösszetétel: ez közismert szabály, de a különírás 6 szótag fölött csak a többszörösen összetett szavakra vonatkozik! Egybe: kő+hajító+gép (5), szintén egybe: minőségirányítás (7, de csak két szóból áll össze), és külön: toronyóra-mutató (7, de már három szóból áll össze).

Nyomós okok a kötőjeles írásra

• Szókapcsolat, ikerszó, ha mindkét tag felveszi a toldalékot: ilyen szókapcsolatoknál (sütött-főzött, kezét-lábát), ikerszavaknál (irul-pirul, irult-pirult, izeg-mozog, izegnek-mozognak).
• Szóismétlés, ha az egyik tag önálló szóként nem használható: bármilyen szóismétlés (egy-egy), és a külön nem használható tagból álló szóismétlések (örökkön-örökké, réges-régi, unos-untalan, nőttön-nő).
• Idétlenségeket: ezzel a gyűjtőnévvel illettem az olyan mellérendelt szókapcsolatokat és ikerszókat, amelyek nem, vagy csak nagyon ritkán láthatók el toldalékkal. Idétlenségük a példákból mutatkozik meg, mert idétlenül érezzük magunkat, ha ragozásukra kerül a sor. Példa az előbbire: rabló-pandúr, piros-fehér-zöld, szoba-konyha; utóbbira: piff-puff, piff-puffok, csihi-puhi, csihi-puhit.
• Kétféleképpen toldalékolható: a híre-neve toldalékos formája is kötőjeles, híres-neves. A földön csúszó-mászó gyereket semmiképpen nem tévesztenénk össze a csúszómászókkal (hüllők, puhatestűek), ezért ragozott formáját is kötőjellel írjuk.
• 6 szótagnál hosszabb többszörös összetételek: tehát azok az összetett szavak, amelyek nem kettő, hanem annál több egyszerű szóból tevődnek össze, kötőjellel írandók (lásd az egybeírásnál írtakat), ügyelve a jelentésre.

Nyomós okok a különírásra

• Névutós szóismétlések: fej fej mellett, nap nap után.
• Ugyanannak a szónak különbözően toldalékolt változatai: szemtől szembe, háztól házig, napról napra, jobbnál jobb.
• Alkalmi szókapcsolatok: amelyek nem állandóak, hanem egy-egy mondatban mi hozzuk ezeket létre. Természetesen itt is vannak kivételek, és néhány állandó szókapcsolatot is különírunk (szilárd jellem, nagyon ügyes, stb.). Ez a kivételáradat már szerintem botrányos, de erre is van megoldás! Nem mellesleg vesszővel tagoljuk a mellérendelt alkalmi szókapcsolatokat (pl. tejet, vajat, kenyeret vásárolt).
• Minőségjelzős szókapcsolatok: ismét a szóösszetételek és szókapcsolatok közti különbség fontos, mert a minőségjelzős szóösszetételeket egybeírtuk (hidegvérű), a minőségjelzős szókapcsolatokat azonban külön (ipari ország, érett gyümölcs). Különösen igaz ez akkor, ha a szókapcsolat egyik tagja összetett szó. Én itt kezdtem kiborulni...
• Fokozó, nyomatékosító melléknévi jelző: szép piros, szép kövér, jó nagy.
• Összetett színnevek árnyalatai: sötét rózsaszín, halvány kékeszöld. A legtöbb ember idáig már nem jut el, szóval a fonnyadt eperszín nem környékezi meg, és a T-mobile magenta (bíbor) számára rózsaszín, vagy pink. Ezt elősegítendő, ajánlom a http://www.szintan.hu címet, a színek neveiről egy nagyon komoly gyűjtemény!

J-vel írandó

Sokan képtelenek megjegyezni, vagy éppen túlzott igyekezetük eredményeképpen, de a muszáj szót képesek elipszilonnal (ly) írni: muszály. Találtam a neten egy szavazást, ahol 42 ellenében 602-en a helyes írásmódra szavaztak, tehát ezt sokan tudják. Ezt a mindössze 6.5%-os kisebbséget kell már csak megkérni, hogy vésse be: ez pontos jé! Jé...

Van még néhány klasszikus j/ly példa, ami irtózatosan rusnya látvány leírva. Először a j-vel írandóakat veszem, hogy az olvasóban jobban elkülönüljön. Itt van pl. a lesújt, sújtani: semmi köze a súlyhoz, ezért pontos j. Aztán a fojtogatás: semmi köze a folyáshoz, vér sem folyik, maximum a víz, ha vízbe fojtanak éppen valakit. Vajon: bár nem azt jelenti, hogy rajta a vajon („Vigyázz! Rád esik a margarin! — Rám a margarin?”), ennek ellenére ez pontos j.

Aztán ott van az az eset, amikor azt hisszük, hogy a szó, amit éppen leírunk, a „milyen” szóból ered, pl. „valakinek a valamilye”. Ez birtokos szerkezet, többen elbizonytalanodnak, hogy a „Józsi kutyája”, vagy a „Józsi kutyáa”, még inkább akkor, amikor már van j betű a szóban, és nem akar halmozni: „legkisebb borjúa”.

Kerülendő: muszály, lesúlyt, folytogat, valyon, gyűlyt, kalyak, ricsaly, valamilye, kutyáa, hajóa, báttya
Ajánlott: muszáj, lesújt, fojtogat, vajon, gyűjt, kajak, ricsaj, valamije, kutyája, hajója, bátyja

LY-nal írandó

Az elipszilonos szavak, amiket gyakran pontos j-vel látni, pedig ly: tavaly, kétely, hülye, folyik, golyó. Ide tartozik az is, amikor, nyilván szintén igyekezetből, valaki inkább elhagyja ezt a betűt, és akkor biztos jó... Ez különösen kemény. Konkrétan az ilyenekre gondolok: mien, amien, meik. Ez emó „szaknyelvben”, azaz a 11-17 év közötti out of control gyerekek körében divatos kasztban ezeket direkt így írják, ez így menő (lásd: http://www.privi.hu), ezzel nincs is semmi bajom, netes nyelv. De van, aki erről soha nem hallott, egyszerűen azt gondolja, ez helyes. Kérem, most jegyezze meg, esetleg tetoválja a kezére!

Kerülendő: tavaj, kétej, hüje, fojik, gojó, mien, amien, meik
Ajánlott: tavaly, kétely, hülye, folyik, golyó, milyen, amilyen, melyik

Ha még valaki emlékszik, az iskolában tanítottak valami olyasmit, hogy ha megpróbáljuk kimondani az adott szót L betűvel J/LY helyett, akkor az segíthet megállapítani, hogy vajon LY-nal van-e. Például melik = melyik. Az LY ugyanis az L-ből származik, ha az volna a kérdés, hogy &brquo;mi a fasznak van kétféle J betű”, akkor a válasz az, hogy bizonyos tekintetben L-ből van kettő (erre utal a helye az ABC-ben is), abból meg azért, mert az egyiket L-nek kell ejteni, a másikat viszont J-nek.

9 napja nem írtam új bejegyzést, száradjon le a kezem! Ezért itt az ideje, hogy büntetésként ismét egy marha állat képét fessem magamról, aztán lehet, hogy még egy hasznos bejegyzésre is lesz idő.

A napokban szóba kerültek az apácák a társaságomban, át is ment előttem egy a zebrán, és megállapítottam, hogy ez aztán ritka látvány. Napokkal később jutott csak eszembe, hogy gyerekkoromban többszöri kijavításig őket én apálcának hívtam, mert akkor a pácot még nem ismertem, a pálcának viszont úgy tűnt, van értelme :) Remélem, mindenki olyan jól szórakozik ezen, mint én. Erről azért még igen kicsi koromban leszoktam.

Ellenben az idei év újdonsága számomra, hogy a karosszéria szó helyes kiejtése két sz-szel van, és nem s-nek kell ejteni az elsőt, és sz-nek a többit. Szerencsére életem során 12-nél többször nem mondtam ki ezt a szót, de amikor igen, akkor tuti rosszul. Az ugye értelmes, hogy karos, meg az is, hogy széria, de a karosszériának egyikhez sincs semmi köze, hanem állítólag a francia carosserie kifejezésből jön. A carosse bizonyos nyelveken kocsit jelent, és a carosserie az autó testfelépítésére utal. Utóbbira nem esküdnék meg, mert az online francia-magyar szótárban nem találtam meg.

Kerülendő: apálca, karos/széria
Ajánlott: apáca, karosszéria

Üdv :)

A következő jelenség szerintem annak köszönhető, hogy sokunknak utolsó olvasási élménye az általános iskola idejéből való, az viszont - kiemelve a verseket - nagy hatást gyakorolt ránk. Néhányan talán már nem emlékeznek arra, hogy az irodalmi szöveggyűjtemény nem egy helyesírási referencia, sőt, a sokat emlegetett költői szabadság abban éli ki magát.

Mi nem vagyunk költők, ezért nekünk nem jár a költői szabadság!

Ennek tulajdonítom, hogy nap mint nap összefutok a mindíg, elől, nyílván szavakkal. Talán azzal, hogy összegyűjtöttem néhány ilyen helytelen hosszítást, és rövidítést, hozzájárulok ahhoz, hogy mondjuk jövőre ugyanebben az időben már csak kétnaponta kelljen találkoznom hasonlóval!

Kerülendő: mindíg, elől, hátúl, dícsér, utól(ér), rövíd, példáúl, nyílván, naív
Ajánlott: mindig, elöl, hátul, dicsér, utol(ér), rövid, például, nyilván, naiv

Az, hogy elől, akkor értelmes, hogy például "menekülök egy embermedvedisznó elől", amely teremtmény éppen üldöz engem, sérelmemre elkövetett étkezés konkrét céljával. Erre jó példa a http://www.hasznaltauto.hu oldal, ahol az extrák között konzekvensen az „elektromos ablak elől” és „elektromos ablak hátúl” így szerepel. Nyilván (i!) adatbázisból érkezik a szó, azért rossz minden egyes cikkben, és amikor én hirdettem (i!) meg az autómat, az én hirdetésemben (i!) is így volt írva :((

A hír szóval továbbgöngyölítve felsorolásomat, ezt már nem a költészetnek köszönhetjük, viszont hasonlóan égő, és ostobán néz ki, ha az ember nem jól írja le:

Kerülendő: kultúrált; túrista, túrizmus; hírdetés; felhízlalt
Ajánlott: kultúra -> kulturált; túra -> turista, turizmus; hír -> hirdetés; hízik -> hizlal

Itt az eredeti szóban a magánhangzó hosszú, de a ragozott alakban megrövidül. Nem megrövídűl, hanem megrövidül. Aztán az, néhány pimaszol megkurtított, vagy felhizlalt betű:

Kerülendő:elötte, utánna, belölle, Álltalános, füllhalgató (fül... az anyád úristenit!)
Ajánlott: előtte, utána, belőle, általános, fülhallgató

A blog egyik látogatója, en_huncutka hívta fel a figyelmem arra, hogy kimaradt az, amikor a benn szót keverjük azzal, hogy bent, a kinn szót pedig azzal, hogy kint, és kialakul ez:

Kerülendő: bennt, kinnt, lennt, fennt
Ajánlott: bent vagy benn, kint vagy kinn, lent vagy lenn, fent vagy fenn

Végül, a LEVEL2, azok részére, akik a LEVEL1-en átjutottak (azaz: hogy az LY-t és J-t meg tudták egymástól különböztetni), egy kis ismétlés a kezünkön található 5 ujjról („ez elment vadászni...”), és a bontatlan (azaz originál csomagolású és nem originált), frissen beszerzett, azaz új dolgokról:

Kerülendő: újj, újjat, díjj; díjjas; nyúgdijjas (hej, ez az utolsó már nagyon csibész!)
Ajánlott: új -> újat; ujj -> ujjat; díj; díjas; nyugdíjas